Én ezt úgy látom, hogy Isten szeretkezik a rózsával a nap képében. És a nap felmelegíti a növény zöld bimbóját. És ahogy a bimbó megérzi e fénysugár melegét, duzzadni kezd. És amikor kinyílik, a rózsa virágba borul, mert a nap virágzásba szerette. És miután a nap szeretete kivirágoztatta a rózsát, majd elfáradva éjjel aludni tért, a rózsa vajon elárulva érzi magát a hold árnyától?
Isten szeretete átmelegít minket, mi pedig átmelegítjük az összes többi teremtményt. És ha az életben mellőzve, kihasználva, megbántva és elárulva érezzük magunkat, az csak azért lehetséges, mert nem adtunk eleget. Az árulás csakis az ADÁS hiányában lehetséges.
És ha egy új fényben látjuk a szerelmünket, úgy, hogy te vagy a rózsa, ő pedig a nap, és ha a pillanat varázsa átmelegített téged és a kitágulásodat okozta, akkor ez az egyenrangú kapcsolat létrehozta a virágzást és a növekedést.
Miért is kellene, hogy életed végéig felelősséget vállaljon érted? Hiszen neked kell felelősséget vállalnod magadért életed hátralévő részében.
Ramtha - A szeretet misztériuma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése