Kérdező: Szeretném, ha elmagyaráznád, hogyan tudom elhagyni
úgy a férjemet, hogy ő ezt megértse.
Abraham: Ez lehetetlen! Nem tudod ezt elmagyarázni neki,
mert bármit is mondasz neki, ő ezt úgy fogja értelmezni, hogy: - Én jó vagyok,
te pedig rossz vagy! – A legjobb, amit mondhatsz neki az, hogy mások vagyunk,
különbözünk, de bla-bla-bla….mindenki ezt mondja. Mindenki azt mondja, nem
miattad történik ez az egész, hanem miattam. De ez sem kielégítő.
Ehelyett inkább mesélj neki a Vortexről! Mondd neki azt,
hogy: - Szárnyalni akarok! Jól akarom érezni magam az élettel kapcsolatosan! -
Mesélj neki az Univerzum törvényszerűségeiről! Mondd el neki a dolgokat úgy,
ahogy vannak. És ha tényleg el akarod
magyarázni neki, hogy miért hagyod el, akkor szeretnéd, hogy a szádba adjuk a
pontos szavakat ezzel kapcsolatosan?
Kérdező: Igen, nagyon!
Abraham: A Vortexben akarok lenni! - És ha úgy érzed, hogy
készen áll, akkor meséld el neki részletesen, hogy mit értesz a Vortex alatt!
És mondd neki azt, hogy: - Amíg veled éltem, addig nem volt bennem elég
szilárdság vagy stabilitás ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni. Mert olyan
hatalmas szerepet játszottál az életemben, és olyan nagyon fontos voltál nekem,
hogy a figyelmem legnagyobb részét rád fordítottam. És ezzel, akaratlanul is
egy olyan rezgésbe vittél bele, ami elválasztott engem saját Magamtól. És olyan
nagyon szeretlek, hogy hosszú ideig veled maradtam, mert azt hittem, hogy ezzel
együtt is képes leszek megtalálni Önmagam. De kiderült, hogy nem lehetek
egyszerre nem Önmagam, és közben Önmagam is. Rájöttem, hogy az a minimum, hogy legyünk külön egymástól, aminek a legnagyobb oka a saját
szilárdságom, stabilitásom megélése. Muszáj, hogy külön térben legyünk annak
érdekében, hogy visszataláljak a Valódi Énemmel való összhangomhoz, ahhoz, Aki
Vagyok. Tudod, én emlékszem arra, Aki Vagyok, és aki lenni akarok. Szeretem az
életet. És jól érzem magam saját magammal kapcsolatosan. Minden reggel, amikor
felkelek, imádok életben lenni és ébren lenni! És örömteli dolgokról akarok
beszélni! És a legjobbat akarom látni másokban, és bármire is figyelek, jól
akarom magam érezni. És egy ideig, ha rád néztem, ezt meg is tudtam tenni.
Mégis, minél tovább voltunk együtt, annál kevésbé voltam erre képes. És ez az
egész egy küzdelemmé vált számomra. És ez a küzdelem kiszívta belőlem az
életet.
És végül erre jutottam, és tudom, hogy ez drámaian fog hangzani
számodra, de a végén már arról volt szó, hogy vagy az életet vagy pedig téged
választalak. És sajnálom (úgy félig-meddig) (nagy nevetés) – de én élettelinek
akarom érezni magam, és mesésen akarom érezni magam, tehát a következő a
tervem. – Én így akarom érezni magam, és amikor ez sikerül, akkor újra
megnézzük ezt az egészet, és addig is minden tőlem telhetőt megteszek azért,
hogy elképzeljem magunkat együtt, itt, ezen az örömteli helyen. Mert olyan sok
dolog van – tudod, több oldalt is teleírtam már arról, hogy mennyi mindent
szeretek benned, de nem vállalhatok felelősséget a te érzéseidért. És te mégis
ezt vártad tőlem közös életünk minden átkozott napján. Engem akartál felelőssé
tenni a saját érzéseidért. Pedig a saját érzéseidért neked kell felelősséget
vállalnod. Szóval, én a Vortexemben vagyok, ahol boldog vagyok, és bárcsak te
is itt lennél velem, de akár itt vagy, akár nem, én akkor is boldog vagyok. És
az a bizonyos házassági fogadalom, amiben az áll, hogy együtt leszünk, amíg a
halál el nem választ minket egymástól, akármennyire rosszul érezzük magunkat
egymással, és akár mennyire rosszul bánunk egymással – hát, én ezt egyáltalán
nem gondoltam komolyan. Cseppet sem vettem komolyan. (nagy nevetés) – Azt
kellett volna mondanom neked már a legelején, hogy megígérem, hogy bármi is
történjék, olyan boldog leszek, amilyen boldog csak lenni tudok, és soha nem
foglak felelősnek tartani az érzéseimért, és neked sem fogom megengedni, hogy
engem tartsál felelősnek a te érzéseidért.
Abraham-Hicks