2016. augusztus 24., szerda

Abraham a megbocsátásról



      Mindenkinek vannak olyan múltbéli tapasztalásai és dolgai, amire, ha a Mostani nézőpontjából visszatekint -  ma már másként tenne. Lényegében ez az a  híres megbocsátásnak nevezett dolog, amikor a Forrással való kapcsolt létállapotodból látod a múltbéli tapasztalásaidat, de már másképpen, egy teljesen új Fényben.

      A legfontosabb dolog, amit át szeretnénk adni nektek az, hogy ahogy keresztülmentél azokon a játszótéri tapasztalásokon egészen mostanáig bezáróan, a rezgésed olyan volt, amilyen, és azokat a dolgokat tapasztaltad meg, amiket azoknak az időknek a gondolatai, meggyőződési megteremtettek számodra.

      Vagyis egész idő alatt te is, és mindenki más is azt tette, amit a legjobbnak gondoltatok az adott pillanatban, az adott körülmények között, az akkori nézőpontjaid szerint, az akkori gondolataid szerint, amikor is a Vonzás Törvénye az akkoriban gondolt gondolataidra reagált az akkori gondolati meggyőződéseid lendülete következtében, az akkori összhangod vagy éppen összhangod hiánya alapján.

      Ha a Mostban, az összhangod helyéről újra visszatekintesz ezekre az eseményekre, az jótékony hatással lehet rád, és minden érintett számára is, mert az összhang állapotában a rendelkezésedre áll a benned élő Forrás tudása és szeretete, és ekkor a múltra áraszthatod a szeretetedet és a fényedet.

     Amennyiben viszont a Mostban úgy tekintesz vissza egy múltbéli eseményre, hogy az megbánást, rossz érzéseket kelt benned - akkor ebben az esetben a Mostban nem a Forrásoddal való összhangodat választod, nem a Forrás befogadó nézőpontját választod, hanem valami egészen mást. Ilyenkor nem a Belső Éned tudását, bölcsességét választod, amire az általad megélt tapasztalatok következtében tett szert. Ehelyett valami egészen más befogadását választod. És sok embernél bizony ez a helyzet.

      És amennyiben ez utóbbit választod, olyan érzésed támad, mintha csatornáznál, mert azt is teszed. Olyan érzésed van, mintha áramolnál, és áramolsz is. Csak éppenséggel nem az összhangban áramolsz, hanem azt az összes fájdalmat és szenvedést áramoltatod át magadon, amit menet közben megéltél. És ebbe nagyon mélyen bele tudsz merülni,és ez sok meglátást is hozhat, mert rezgésileg sok dologba bele tudsz érezni. Mi mégis arra kérnénk benneteket, hogy az alapján értékelj bármit, amit a Most hatalmában teszel - hogy az milyen érzéseket kelt benned Most.

     Az emberek sokszor kérdeznek minket a megbocsátásról. Szeretnék tudni erről a véleményünket. És erre a kérdésre azt szoktuk felelni, hogy értjük ugyan a megbocsátás elgondolását, de mi soha nem alkalmazzuk a megbocsátást. Ilyenkor az emberek sokkot szoktak kapni, amíg el nem magyarázzuk nekik, hogy mit is értünk ezalatt. Azért nem bocsátunk meg, mert eleve soha nem is gyűlölködtünk, tehát nincs is mit megbocsátanunk., hiszen soha nem kerültünk ki a Forrással való összhang állapotából.

      A megbocsátás mondhatni egy utólagos mechanizmus, amikor is megpróbálod jóvá tenni, rendezni azt, ahogy akkor viselkedtél, ahol akkor tartottál éppen. De a dolog bekövetkezte után lehetetlen bármit is jóvá tenni vagy rendezni, Csak annyit tehetsz, hogy Jelen Vagy a Mostban.

      Csak az lehetsz, aki most vagy. Csakis Most tudsz Jelen lenni. Persze a Mostban azt is előadhatod, amit valamikor korábban éltél meg, de azt is MOST teszed. Akár a múlton, akár a jövőn gondolkozol, azt ugyanúgy MOST teszed. Az egyetlen kérdés, aminek a feltevésére kérünk titeket, a következő: - Mi az, amit éppen MOST befogadok?

      Ha a helyetekben lennénk, és az összes ex-szerelmeteknek levelet írnánk, akkor az valahogy így hangzana: - "Kedvesem! Ha újra végig kellene ezt élnem, akkor pontosan ugyanúgy csinálnék mindent, mert akkoriban éppen ott tartottam, és képtelen voltam az akkori meggyőződéseimtől eltérően cselekedni. És egész őszintén szólva már nagyon elegem van ebből, és nagyon belefáradtam abba, hogy magamat bántom, amiért akkoriban nem tudtam mindazt, amit ma már tudok. Mind a ketten az akkori legjobb tudásunk szerint cselekedtünk, És köszönöm a kiterjedést. Köszönöm a kiterjedést. Köszönöm a kiterjedést. És köszönöm az ellentéteket, a kontrasztot. És ezt magamnak is ugyanígy megköszönöm. Olyan ellentéteket éltünk meg, ami mind a kettőnk számára egy kiterjedést okozott, és én nagyra értékelem a saját kiterjedésemet. És most már minden nap minden egyes tudatos pillanatában arra törekszem, hogy összhangban legyek azzal, aki valójában vagyok, mert látni akarom a szépséget, amiről tudom, hogy jelen volt benned, de akkoriban képtelen voltam azt meglátni, mert nem tartottam ott, nem voltam az összhang állapotában, "

      Soha ne mondd azt magadról, hogy rosszat tettél, mert semmi sem választ el jobban attól, aki vagy, a Forrás Energiával való kapcsolatod értelmében, mint az, amikor megítéled magad egy múltbéli viselkedésed miatt.

     ~ Abraham-Hicks~
   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése