2016. augusztus 8., hétfő

Az érzelmek és a test kapcsolata



Amikor nem figyelünk oda a tartósan fennálló negatív gondolatainkra és érzelmeinkre, mert "normálisnak" tartjuk őket, és nem keresünk egy tágabb nézőpontot a helyzetünk megértésére, tehát ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a negatív érzelmeket, és nem teszünk velük semmit, mert mondjuk igaznak hisszük őket, akkor ezek előbb -utóbb bizonyos kellemetlen helyzetekben vagy éppenséggel a testben fognak testet ölteni valamilyen diszfunkció vagy betegség formájában.

Az érzelmeink - legyenek akár pozitívak, akár negatívak - minden esetben a belőlünk kisugárzott rezgéseinket jelzik számunkra, és ezeket vonzzuk aztán vissza magunkhoz a különféle eseményekben, helyzetekben, a kapcsolatainkban és a testi problémákban. A legjobb ezt úgy elképzelni, hogy az összes magunkról és másokról, a világról alkotott gondolatunkat, érzésünket éljük meg az életünkben, ezek öltenek testet életünk különböző helyzeteiben és kapcsolataiban.

Pl. a félelem vagy aggodalom érzése negatív töltéssel bír, ami azt jelenti, hogy nincs benne élet, vagyis a hiányból fakad. Amikor ilyen hiányos, azaz negatív érzelmeket érzünk tartósan, mint amilyen például a bűntudat, a félelem, a harag, a bizonytalanság, az önbizalom hiány, a vádaskodás, az értéktelenség, az elutasítottság, a csalódottság, a depresszió, a tehetetlenség, az aggodalom, a szorongás, reménytelenség....stb....akkor, amennyiben nem nézünk ezek mögé az érzelmeink mögé, és nem értjük meg, hogy ezeket minden esetben egy olyan korlátolt hiedelem okozza, amiben hiszünk ugyan - mégis teljesen ellentétben áll a valódi Énünkkel - akkor az életünkben fennálló helyzetek nem tudnak változni, hiszen egyfolytában ugyanazokat a negatív érzelmeket sugározzuk ki magunkból, amik mindig csak ugyanezzel a kellemetlen vagy rossz érzéssel járó helyzeteket fognak hozni, vagy azt okozzák, hogy semmi ne tudjon változni az adott helyzettel kapcsolatosan - legyen szó bármiről is.

Sajnos jelenleg az orvostudomány nem látja a kapcsolatot az ember tartósan fennálló negatív érzelmei, gondolatai, vagy érzelmi elfojtásai és a testben bekövetkezett diszfunkció között, és így nem a betegség érzelmi, energetikai okát nézi - amit ha egy nagyobb, kiterjedtebb nézőponttal szemlélünk és megértésre teszünk szert - akkor sok esetben a test magától helyreáll vagy bekövetkezik a gyógyulás - hiszen többé már nem kapja tőlünk ezeket a hiányból fakadó rezgéseket, ami diszfunkciót okoz a test működésében.A különféle gyógyszerek szedése önmagában nem fogja eltüntetni a betegséget kiváltó érzelmi okot, így csak átmeneti könnyebbséget hozhatnak, mivel az energetikai ok nem került feltárásra, így továbbra is fennáll. Vagy előfordulhat az is, hogy az eredeti betegség megszűnik ugyan, de a testben idővel egy másik, az előzőnél is komolyabb diszfunkció alakul ki.

Legyen szó akár betegségről, akár valamilyen más problémát jelentő helyzetről az élet bármelyik területén - mindig valamilyen olyan hiánnyal bíró korlátolt negatív gondolat vagy érzelem elfogadásáról és gyakorlásáról van szó, ami nem áll összhangban a valódi Énünkkel, és az Élettel, az Élet Örömével,Bőségével és Jóllétével.

Ahhoz, hogy életünk bármilyen problémás területén változás történhessen, mindössze arra van szükség, hogy hajlandóak legyünk megvizsgálni a helyzettel kapcsolatos negatív vagy korlátolt hozzáállásunkat, érzelmünket és gondolatunkat, és a magasabb nézőpont segítségével el tudjuk azokat engedni. Ahogy a megértésünk segítségével át tudjuk látni a korábbi nézőpontunk vagy hozzáállásunk ránk és az életünkre vonatkozó káros hatását és magunkévá tudjuk tenni az új,magasabb nézőpontot, máris kezdetét veszi a kívánt változás.

Vagyis meg kell értenünk, hogy mi teremtjük a saját valóságunkat a belőlünk kisugárzott rezgések - gondolatok és érzelmek - által, és így felelősséget kell vállalnunk ezekért a rezgésekért. Senkit sem hibáztathatunk értük, mert ha ezt tesszük, máris kiengedtük a kezünkből a saját teremtői felelősségünket, és ekkor hiába is teszünk bármit is, ha nem változtatunk az adott helyzettel kapcsolatos hozzáállásunkon, akkor a helyzetünk sem változhat meg az általunk kívánt módon.. Arra várni pedig, hogy a helyzet, vagy éppenséggel a másik ember megváltozzon - teljesen hiábavaló, hiszen ezzel megint átadtunk a saját életünk megteremtését mások kezébe. Az, hogy magunkon kívülről, egy adott helyzettől, vagy valaki mástól várjuk a változást, és hogy másokat akarjunk megváltoztatni - meddő próbálkozás, soha nem működik.Csakis nekünk, saját magunknak áll módunkban változtatni a hozzáállásunkon, azon, ahogy eddig gondolkodtunk és éreztünk akár saját magunkkal, akár másokkal kapcsolatosan. Fel kell vállalni a felelősségünket a saját életünkért, és nagyon fontos azt is megértenünk, hogy csak magunkért vagyunk felelősek, és másokért nem vállalhatunk felelősséget, hiszen ez mindenkinek a maga dolga. És ugyanúgy azt sem várhatjuk el, hogy másokat tartsunk felelősnek a saját életünk alakulásáért, a gondolatainkért, érzéseinkért.

Így - ahogy a fent idézetben is áll - amikor tartósan benne maradunk olyan helyzetekben, ami nem az örömünket, nem a jó érzéseinket szolgálja, mert valamikor a múltban elkezdtünk kompromisszumot kötni a saját vágyainkkal, a saját igazságunkkal, és mert mindannyian arra lettünk programozva, hogy mások érzései és mások velünk kapcsolatos érzései fontosabbak legyen a saját érzéseinknél, a saját vágyainknál és elkezdjünk másoknak megfelelni az elfogadásukért, a szeretetükért, vagy mert tényleg elhittük, hogy a mi dolgunk másokat boldoggá tenni - ami energetikailag lehetetlen - akkor ezzel be is fizettünk a boldogtalanságra, és bizony sok esetben előfordul, hogy kialakul a diszfunkció a testben, aminek az az üzenete, hogy engedjük el az eddig ismert korlátozott és hiánnyal teli hozzáállásunkat, és váltsunk át a magasabb nézőpontra, ami összhangban áll a valódi lényünkkel és a saját belső igazságunkkal. Az élet során megtanultuk magunkat mások szemén át látni, és nem a saját vágyaink, nem a saját belső igazságunk szerint élni, tartva attól, hogy ezért megítélnek majd minket, és most ezt el kell engednünk. Mert a negatív gondolataink és érzéseink pont azt jelentik, hogy nem a saját belső igazságunk szerint éljük az életünket, hanem a programozottságunk szerint.

Amíg mások rólunk alkotott véleményétől vagy megítélésétől függünk, addig nem fogunk tudni a vágyaink szerint élni. Mások véleménye különben sem számít. Amennyiben boldogan, örömben akarunk élni, nem függhetünk mások véleményétől, elvárásaitól, és bizony ezzel együtt jár az is, hogy meg kell tanulnunk bizonyos helyzetekben nemet mondani, és magunkat végre már az első helyre tenni a saját életünkben, vagyis felvállalni magunkat. A lényeg az, hogy az égvilágon senkinek nem kell velünk egyetértenie a saját vágyainkkal kapcsolatosan. Ez csakis a mi dolgunk. Csak nekünk kell ezt a vágyat kisugároznunk magunkból, és az nem számít, ha mások ezzel nem értenek egyet, vagy megítélnek miatta. Hiszen ez a mi életünk, a mi teremtésünk és nem másoké -  mindannyian megérdemeljük a szeretetet, az örömet, a boldogságot, az áramlást, a bőséget és a jóllétet, és ezt senki nem is tagadja meg tőlünk, kizárólag rajtunk múlik, azon a hajlandóságunkon, hogy készen állunk-e arra, hogy az életünkkel kapcsolatos régi, tömegtudatos, korlátozott hozzáállásunkat szép sorjában egymás után elengedjük az életünkből, hogy ezzel visszatérjünk az Élet természetes áramlásához, öröméhez,

~ LélekForrás ~


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése