FRISS SHOUDOK

2016. augusztus 24., szerda

Abraham a megbocsátásról



      Mindenkinek vannak olyan múltbéli tapasztalásai és dolgai, amire, ha a Mostani nézőpontjából visszatekint -  ma már másként tenne. Lényegében ez az a  híres megbocsátásnak nevezett dolog, amikor a Forrással való kapcsolt létállapotodból látod a múltbéli tapasztalásaidat, de már másképpen, egy teljesen új Fényben.

      A legfontosabb dolog, amit át szeretnénk adni nektek az, hogy ahogy keresztülmentél azokon a játszótéri tapasztalásokon egészen mostanáig bezáróan, a rezgésed olyan volt, amilyen, és azokat a dolgokat tapasztaltad meg, amiket azoknak az időknek a gondolatai, meggyőződési megteremtettek számodra.

      Vagyis egész idő alatt te is, és mindenki más is azt tette, amit a legjobbnak gondoltatok az adott pillanatban, az adott körülmények között, az akkori nézőpontjaid szerint, az akkori gondolataid szerint, amikor is a Vonzás Törvénye az akkoriban gondolt gondolataidra reagált az akkori gondolati meggyőződéseid lendülete következtében, az akkori összhangod vagy éppen összhangod hiánya alapján.

      Ha a Mostban, az összhangod helyéről újra visszatekintesz ezekre az eseményekre, az jótékony hatással lehet rád, és minden érintett számára is, mert az összhang állapotában a rendelkezésedre áll a benned élő Forrás tudása és szeretete, és ekkor a múltra áraszthatod a szeretetedet és a fényedet.

     Amennyiben viszont a Mostban úgy tekintesz vissza egy múltbéli eseményre, hogy az megbánást, rossz érzéseket kelt benned - akkor ebben az esetben a Mostban nem a Forrásoddal való összhangodat választod, nem a Forrás befogadó nézőpontját választod, hanem valami egészen mást. Ilyenkor nem a Belső Éned tudását, bölcsességét választod, amire az általad megélt tapasztalatok következtében tett szert. Ehelyett valami egészen más befogadását választod. És sok embernél bizony ez a helyzet.

      És amennyiben ez utóbbit választod, olyan érzésed támad, mintha csatornáznál, mert azt is teszed. Olyan érzésed van, mintha áramolnál, és áramolsz is. Csak éppenséggel nem az összhangban áramolsz, hanem azt az összes fájdalmat és szenvedést áramoltatod át magadon, amit menet közben megéltél. És ebbe nagyon mélyen bele tudsz merülni,és ez sok meglátást is hozhat, mert rezgésileg sok dologba bele tudsz érezni. Mi mégis arra kérnénk benneteket, hogy az alapján értékelj bármit, amit a Most hatalmában teszel - hogy az milyen érzéseket kelt benned Most.

     Az emberek sokszor kérdeznek minket a megbocsátásról. Szeretnék tudni erről a véleményünket. És erre a kérdésre azt szoktuk felelni, hogy értjük ugyan a megbocsátás elgondolását, de mi soha nem alkalmazzuk a megbocsátást. Ilyenkor az emberek sokkot szoktak kapni, amíg el nem magyarázzuk nekik, hogy mit is értünk ezalatt. Azért nem bocsátunk meg, mert eleve soha nem is gyűlölködtünk, tehát nincs is mit megbocsátanunk., hiszen soha nem kerültünk ki a Forrással való összhang állapotából.

      A megbocsátás mondhatni egy utólagos mechanizmus, amikor is megpróbálod jóvá tenni, rendezni azt, ahogy akkor viselkedtél, ahol akkor tartottál éppen. De a dolog bekövetkezte után lehetetlen bármit is jóvá tenni vagy rendezni, Csak annyit tehetsz, hogy Jelen Vagy a Mostban.

      Csak az lehetsz, aki most vagy. Csakis Most tudsz Jelen lenni. Persze a Mostban azt is előadhatod, amit valamikor korábban éltél meg, de azt is MOST teszed. Akár a múlton, akár a jövőn gondolkozol, azt ugyanúgy MOST teszed. Az egyetlen kérdés, aminek a feltevésére kérünk titeket, a következő: - Mi az, amit éppen MOST befogadok?

      Ha a helyetekben lennénk, és az összes ex-szerelmeteknek levelet írnánk, akkor az valahogy így hangzana: - "Kedvesem! Ha újra végig kellene ezt élnem, akkor pontosan ugyanúgy csinálnék mindent, mert akkoriban éppen ott tartottam, és képtelen voltam az akkori meggyőződéseimtől eltérően cselekedni. És egész őszintén szólva már nagyon elegem van ebből, és nagyon belefáradtam abba, hogy magamat bántom, amiért akkoriban nem tudtam mindazt, amit ma már tudok. Mind a ketten az akkori legjobb tudásunk szerint cselekedtünk, És köszönöm a kiterjedést. Köszönöm a kiterjedést. Köszönöm a kiterjedést. És köszönöm az ellentéteket, a kontrasztot. És ezt magamnak is ugyanígy megköszönöm. Olyan ellentéteket éltünk meg, ami mind a kettőnk számára egy kiterjedést okozott, és én nagyra értékelem a saját kiterjedésemet. És most már minden nap minden egyes tudatos pillanatában arra törekszem, hogy összhangban legyek azzal, aki valójában vagyok, mert látni akarom a szépséget, amiről tudom, hogy jelen volt benned, de akkoriban képtelen voltam azt meglátni, mert nem tartottam ott, nem voltam az összhang állapotában, "

      Soha ne mondd azt magadról, hogy rosszat tettél, mert semmi sem választ el jobban attól, aki vagy, a Forrás Energiával való kapcsolatod értelmében, mint az, amikor megítéled magad egy múltbéli viselkedésed miatt.

     ~ Abraham-Hicks~
   

2016. augusztus 8., hétfő

Az érzelmek és a test kapcsolata



Amikor nem figyelünk oda a tartósan fennálló negatív gondolatainkra és érzelmeinkre, mert "normálisnak" tartjuk őket, és nem keresünk egy tágabb nézőpontot a helyzetünk megértésére, tehát ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a negatív érzelmeket, és nem teszünk velük semmit, mert mondjuk igaznak hisszük őket, akkor ezek előbb -utóbb bizonyos kellemetlen helyzetekben vagy éppenséggel a testben fognak testet ölteni valamilyen diszfunkció vagy betegség formájában.

Az érzelmeink - legyenek akár pozitívak, akár negatívak - minden esetben a belőlünk kisugárzott rezgéseinket jelzik számunkra, és ezeket vonzzuk aztán vissza magunkhoz a különféle eseményekben, helyzetekben, a kapcsolatainkban és a testi problémákban. A legjobb ezt úgy elképzelni, hogy az összes magunkról és másokról, a világról alkotott gondolatunkat, érzésünket éljük meg az életünkben, ezek öltenek testet életünk különböző helyzeteiben és kapcsolataiban.

Pl. a félelem vagy aggodalom érzése negatív töltéssel bír, ami azt jelenti, hogy nincs benne élet, vagyis a hiányból fakad. Amikor ilyen hiányos, azaz negatív érzelmeket érzünk tartósan, mint amilyen például a bűntudat, a félelem, a harag, a bizonytalanság, az önbizalom hiány, a vádaskodás, az értéktelenség, az elutasítottság, a csalódottság, a depresszió, a tehetetlenség, az aggodalom, a szorongás, reménytelenség....stb....akkor, amennyiben nem nézünk ezek mögé az érzelmeink mögé, és nem értjük meg, hogy ezeket minden esetben egy olyan korlátolt hiedelem okozza, amiben hiszünk ugyan - mégis teljesen ellentétben áll a valódi Énünkkel - akkor az életünkben fennálló helyzetek nem tudnak változni, hiszen egyfolytában ugyanazokat a negatív érzelmeket sugározzuk ki magunkból, amik mindig csak ugyanezzel a kellemetlen vagy rossz érzéssel járó helyzeteket fognak hozni, vagy azt okozzák, hogy semmi ne tudjon változni az adott helyzettel kapcsolatosan - legyen szó bármiről is.

Sajnos jelenleg az orvostudomány nem látja a kapcsolatot az ember tartósan fennálló negatív érzelmei, gondolatai, vagy érzelmi elfojtásai és a testben bekövetkezett diszfunkció között, és így nem a betegség érzelmi, energetikai okát nézi - amit ha egy nagyobb, kiterjedtebb nézőponttal szemlélünk és megértésre teszünk szert - akkor sok esetben a test magától helyreáll vagy bekövetkezik a gyógyulás - hiszen többé már nem kapja tőlünk ezeket a hiányból fakadó rezgéseket, ami diszfunkciót okoz a test működésében.A különféle gyógyszerek szedése önmagában nem fogja eltüntetni a betegséget kiváltó érzelmi okot, így csak átmeneti könnyebbséget hozhatnak, mivel az energetikai ok nem került feltárásra, így továbbra is fennáll. Vagy előfordulhat az is, hogy az eredeti betegség megszűnik ugyan, de a testben idővel egy másik, az előzőnél is komolyabb diszfunkció alakul ki.

Legyen szó akár betegségről, akár valamilyen más problémát jelentő helyzetről az élet bármelyik területén - mindig valamilyen olyan hiánnyal bíró korlátolt negatív gondolat vagy érzelem elfogadásáról és gyakorlásáról van szó, ami nem áll összhangban a valódi Énünkkel, és az Élettel, az Élet Örömével,Bőségével és Jóllétével.

Ahhoz, hogy életünk bármilyen problémás területén változás történhessen, mindössze arra van szükség, hogy hajlandóak legyünk megvizsgálni a helyzettel kapcsolatos negatív vagy korlátolt hozzáállásunkat, érzelmünket és gondolatunkat, és a magasabb nézőpont segítségével el tudjuk azokat engedni. Ahogy a megértésünk segítségével át tudjuk látni a korábbi nézőpontunk vagy hozzáállásunk ránk és az életünkre vonatkozó káros hatását és magunkévá tudjuk tenni az új,magasabb nézőpontot, máris kezdetét veszi a kívánt változás.

Vagyis meg kell értenünk, hogy mi teremtjük a saját valóságunkat a belőlünk kisugárzott rezgések - gondolatok és érzelmek - által, és így felelősséget kell vállalnunk ezekért a rezgésekért. Senkit sem hibáztathatunk értük, mert ha ezt tesszük, máris kiengedtük a kezünkből a saját teremtői felelősségünket, és ekkor hiába is teszünk bármit is, ha nem változtatunk az adott helyzettel kapcsolatos hozzáállásunkon, akkor a helyzetünk sem változhat meg az általunk kívánt módon.. Arra várni pedig, hogy a helyzet, vagy éppenséggel a másik ember megváltozzon - teljesen hiábavaló, hiszen ezzel megint átadtunk a saját életünk megteremtését mások kezébe. Az, hogy magunkon kívülről, egy adott helyzettől, vagy valaki mástól várjuk a változást, és hogy másokat akarjunk megváltoztatni - meddő próbálkozás, soha nem működik.Csakis nekünk, saját magunknak áll módunkban változtatni a hozzáállásunkon, azon, ahogy eddig gondolkodtunk és éreztünk akár saját magunkkal, akár másokkal kapcsolatosan. Fel kell vállalni a felelősségünket a saját életünkért, és nagyon fontos azt is megértenünk, hogy csak magunkért vagyunk felelősek, és másokért nem vállalhatunk felelősséget, hiszen ez mindenkinek a maga dolga. És ugyanúgy azt sem várhatjuk el, hogy másokat tartsunk felelősnek a saját életünk alakulásáért, a gondolatainkért, érzéseinkért.

Így - ahogy a fent idézetben is áll - amikor tartósan benne maradunk olyan helyzetekben, ami nem az örömünket, nem a jó érzéseinket szolgálja, mert valamikor a múltban elkezdtünk kompromisszumot kötni a saját vágyainkkal, a saját igazságunkkal, és mert mindannyian arra lettünk programozva, hogy mások érzései és mások velünk kapcsolatos érzései fontosabbak legyen a saját érzéseinknél, a saját vágyainknál és elkezdjünk másoknak megfelelni az elfogadásukért, a szeretetükért, vagy mert tényleg elhittük, hogy a mi dolgunk másokat boldoggá tenni - ami energetikailag lehetetlen - akkor ezzel be is fizettünk a boldogtalanságra, és bizony sok esetben előfordul, hogy kialakul a diszfunkció a testben, aminek az az üzenete, hogy engedjük el az eddig ismert korlátozott és hiánnyal teli hozzáállásunkat, és váltsunk át a magasabb nézőpontra, ami összhangban áll a valódi lényünkkel és a saját belső igazságunkkal. Az élet során megtanultuk magunkat mások szemén át látni, és nem a saját vágyaink, nem a saját belső igazságunk szerint élni, tartva attól, hogy ezért megítélnek majd minket, és most ezt el kell engednünk. Mert a negatív gondolataink és érzéseink pont azt jelentik, hogy nem a saját belső igazságunk szerint éljük az életünket, hanem a programozottságunk szerint.

Amíg mások rólunk alkotott véleményétől vagy megítélésétől függünk, addig nem fogunk tudni a vágyaink szerint élni. Mások véleménye különben sem számít. Amennyiben boldogan, örömben akarunk élni, nem függhetünk mások véleményétől, elvárásaitól, és bizony ezzel együtt jár az is, hogy meg kell tanulnunk bizonyos helyzetekben nemet mondani, és magunkat végre már az első helyre tenni a saját életünkben, vagyis felvállalni magunkat. A lényeg az, hogy az égvilágon senkinek nem kell velünk egyetértenie a saját vágyainkkal kapcsolatosan. Ez csakis a mi dolgunk. Csak nekünk kell ezt a vágyat kisugároznunk magunkból, és az nem számít, ha mások ezzel nem értenek egyet, vagy megítélnek miatta. Hiszen ez a mi életünk, a mi teremtésünk és nem másoké -  mindannyian megérdemeljük a szeretetet, az örömet, a boldogságot, az áramlást, a bőséget és a jóllétet, és ezt senki nem is tagadja meg tőlünk, kizárólag rajtunk múlik, azon a hajlandóságunkon, hogy készen állunk-e arra, hogy az életünkkel kapcsolatos régi, tömegtudatos, korlátozott hozzáállásunkat szép sorjában egymás után elengedjük az életünkből, hogy ezzel visszatérjünk az Élet természetes áramlásához, öröméhez,

~ LélekForrás ~