A NYOMTATÓBARÁT SHOUDOKAT A "SHOUDOK" MENÜBEN TALÁLJÁTOK.
FOLYAMATOSAN TÖLTJÜK FEL ŐKET!

2015. március 27., péntek

Érzéki merabh - Adamus



Részlet a 2015. márciusi Shoud-ból, ahol Adamus, Geoffrey Hoppe közvetítésében végigvezet minket egy gyönyörű tapasztaláson, ahol minden létező módon megnyitjuk az érzékeinket, és magunkba fogadjuk a tudat érzéki hullámát.

Fogadjátok szeretettel: Ildi :)

2015. március 26., csütörtök

Értéktelenség



A magadnak történő megbocsátás hatalmas részét képezi az értéktelenség meggyógyításának. Meg kell bocsátanod magadnak az értéktelenség érzését, és ezt csak akkor tudod megtenni, ha megengeded, hogy gyengéd, odaadó, kedves, szeretetteljes és együttérző légy magaddal.

A megbocsátás abból a bölcsességből fakad, ami látja, hogy nem igazán vagyunk tisztában azzal, amit teszünk. Jézus ezt így fogalmazta meg: -Bocsáss meg nekik, hisz nem tudják mit cselekszenek!

Alázat kell ahhoz, hogy megbocsáss magadnak, beleértve ebbe az elmédet és az érzelmeidet.
Az értéktelenséget mindenkire rá tudod vetíteni magad körül. Rengeteg stratégiát használunk arra, hogy elkerüljük az értéktelenséggel magunkban történő közvetlen szembenézést.

A tudatossággal együtt járnak a választások. A választásokkal pedig fel kell vállalnunk a felelősséget. – Milyen választásokat hozok? Azt választom, hogy mérges legyek, vagy azt, hogy együttérző, kedves, bölcs legyek? Honnan fogok működni – a konfliktusban álló elmémből – vagy valamiféle stabilitásból? – Mindig bölcs dolog a magaddal való kedvességet választani.


Végeredményben az értéktelenség önmagad támadásának, bántásának egy formája. Amiből mindig nagyon hiányzik a szeretet és a megértés. Ahhoz, hogy abbahagyd önmagad támadását alázat szükségeltetik – néha egyszerűen csak meg kell látnunk, hogy mit teszünk.

~ Adyashanti ~

2015. március 20., péntek

A hiányos/egós és a teljes szeretet


Amikor meglátsz valamit vagy valakit, és ha bármilyen szinten is akarod azt a dolgot vagy személyt, akkor a szeretetnek ezzel az erejével megpróbálod hozzákötni magad, megpróbálsz ragaszkodni hozzá, ahhoz hasonlatosan, mint amikor egy kagyló rátapad egy csónak oldalára. De van, hogy az a csónak nem akarja azt a kagylót. Ha ebbe mélyebben belegondolsz, minket arra tanítottak, hogy ezt a fajta szeretetet bálványozzuk, ezt várjuk, és hogy azt higgyük, hogy ez fogja elhozni az elégedettségünket, és hogy ez fog enyhülést nyújtani sajgó, sóvárgó emberi szívünk számára. És ez persze megtévesztő, hiszen egy rövidke ideig ez igenis enyhülést fog nyújtani sóvárgó emberi szívünknek. Ez egy váltakozó mértékű megerősítést ad, hiszen átmenetileg úgy érezheted, hogy ettől teljes és egész vagy, miközben elfeledkezel a történet többi részéről. Elfeledkezel a vágyról, a szükségről, az akarásról, és annak utóhatásáról, hogy amihez így hozzákötöd, hozzáragasztod magad, az szorosan összekapcsolódik az elkülönültség és másmilyenség érzéseddel.

Ezért elég sajnálatos, hogy a szeretetnek ez a fajta észlelése ennyire lekorlátoz minket. Mert ha csak ezt a fajta szeretetet ismerjük, akkor ezzel csak azt idézzük elő, hogy becsapva érezzük magunkat. Ez a fajta szeretet összeköt titeket egymással, és közben elveszíted az érzékelésedet. Ez egy alattomos csel, csapda, egy tudatlanság, amit mindannyian elhittünk egy ponton. Hiszen nem azt adja, amit ígért, pedig annyira kecsegtető érzéssel járt, oly igaznak és egyértelműnek tűnt!

Ez az, amit az őseink tudtak. Például Görögországban ezt az ideát egyfajta tisztelet övezte, hogy ez nagyon becsapós lehet, nagyon rászedhet minket, és tudatlanságba taszíthatja az embert. Ha ez nem így lenne, ma te sem lehetnél itt, hiszen akkor a szüleid sem élték volna át ezt a vonzó, ragaszkodós, birtoklós szerelmet. Vagyis ez se nem jó, se nem rossz. Igazából semmi sem jó vagy rossz. Csak arról van szó, hogy te hogy látod ezt.

Tehát más szavakat kell kölcsönöznünk egyéb kultúrákból, hogy egy nagyobb rálátásunk legyen a szeretetre. Az Agapé az önzetlen szeretet. Az Agapé az a szeretet, amiben nincs se szükség, se akarás. Ez a szeretet a teljességből árad ki. És ezt az Agapét nem lehet színlelni. Erről a szeretetről beszélt Jézus. – Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! – Ez az Agapé. A mi szeretetünk ehhez képest így hangzik: - Birtokold felebarátodat, mint önmagadat! – majd legyél tanácstalan, hogy mitől 50%-os a válások aránya. Hát azért, mert a másiktól várod el, hogy teljessé tegyen téged. De az Agapé az teljesen más. Az Agapé a teljességből ered. És sokkal inkább egy kiáradás, mintsem egy begyűjtés, összeszedés. Mintsem egy vágy kielégítése. Az összes spirituális tanítás azt mondja, hogy a spirituális felismerésünk, realizációnk legnagyobb akadálya a vágy.

Mindenki azt hiszi, tudja mit jelent a vágy. Ezt vagy azt akarni. Akarni valamit és idegenkedni vagy irtózni valamitől. És ami egészen elképesztő a mi kultúránkban az az, hogy mindenki dicsőíti a vágyat. Irányuljon ez a vágy akár egy emberi lényre, egy tárgyra vagy egy játékra. Mert ha nem létezne ez a vágy, akkor a gazdaságunk, sőt az egész világunk már csődöt mondott volna. És ez a külső természetünkkel, az inkarnációnkkal való azonosulásból ered. Mert az inkarnáció ezt akarja. Az egyesülést, a kapcsolódást keresi. De ezzel az inkarnációs természetünkkel nincs semmi baj, sőt felfoghatatlan szépséggel bír, de ezt csak akkor vagyunk képesek meglátni, miután ráébredtünk egy másfajta létezésre. Tehát ekként az inkarnációs természetként egyfajta beteljesületlenséget érzünk. Ha ez az érzés nem lenne ott bennünk, akkor nem járnánk a spirituális utat.



Ez egyszerűen a feledésből fakad. Elfelejtettük, hogy valójában tiszta, halhatatlan szellem vagyunk. És az inkarnáció által ezt nagyon gyorsan elfelejtjük. És ahogy bekövetkezik a felejtés, elkezded érezni ezt a vágyódást, ezt a sóvárgást, ezt az akarást, és ezt rögtön elkezdjük vágyként megnevezni. Majd ez vagy az megoldást hoz erre, majd az a személy, vagy ez a személy lesz a megoldás nyitja. –Megvettem a 300 cm-es TV-t, és most boldog vagyok! – De nem túl sokáig, ugye? Talán egy vagy két napig. És utána már ez is csak a ház berendezésének a részévé válik, mert ez már csak így van. És ez azért vicces, mert ezt a vágyat soha nem lehet kielégíteni.



A buddhizmusban létezik egy ábrázolás erről az Éhes Kísértetről, és ezen az éhes kísérteten saját magunkat értem. Amikor elfeledkezünk arról, Akik Vagyunk, akkor ilyen éhes kísértettekké válunk. És ezt az éhes kísértetet egy feneketlen gyomorral ábrázolják, ami azt jelenti, hogy bármiből bármennyit is kap, az soha nem elég neki, mindig többet akar, és soha semmi nem elégíti ki. Ezért is van az, hogy a spirituális tanítók már több ezer éve mondják újra és újra a saját maguk módján az embereknek, hogy ne számítsanak arra, hogy a vágyaik beteljesülése majd boldoggá teszi őket. De megpróbálni felhagyni a vággyal a létező legostobább dolog, mert amikor megpróbálod elnyomni a vágyaidat, azzal csak még több vágy keletkezik. Vagyis ez a hozzáállás nem segít. Teljesen rendjénvaló, hogy vannak vágyaid, ha vágy a párkapcsolatra, ha vágysz egy szoros, intim közelségre valakivel. Nincs ezzel semmi baj, hiszen ez az inkarnációd része. Csak közben ne feledkezz meg arról, hogy minden dolog egy kétélű kard. Ami annyira csodálatos és bámulatos, ez a képesség, hogy legyen egy közeli és intim, bensőséges kapcsolatod, ennek létezik a másik oldala is, ami az, hogy becsapva érezd magad és a tudatlanságba kerülsz. És az nem megoldás, ha fogod, és kihajítod ezt a vágyad az ablakon, mert ez nem így működik. De amikor már elegendő cikluson mentél keresztül, akkor már megszólal benned egy belső hang, ami azt mondja: - A következő dolog sem hozza el a megoldást. – De attól a vágy még ugyanúgy ott lesz. Ugyanez a helyzet az Isten iránti vágyunkkal. Itt van bennünk a vágy, hogy birtokolva legyünk, hogy belevesszünk, feloldódjunk a Szerelmünkbe, és hogy ő is ugyanúgy elvesszen bennünk. De akár ezerszer is belefeledkezhetsz, beleveszhetsz a Szerelmed karjaiba, újra és újra bele akarsz majd veszni. Ha tisztában vagy azzal, hogy mit csinálsz, akkor ez egy gyönyörű játék, ami rendben van. Amennyiben nem a teljességedet és a megelégedettségedet keresed ebben. Mert akkor látod, hogy nem létezik semmilyen elkülönültség közted és a másik között, közted és Isten között.



Az Agapénk az esszenciánkból ered. És az esszenciánk egy kifelé történő áramlás. És természetesen rendelkezik a saját kivételes szépségével. Amit a szeretetről gondolunk az az, hogy szeretünk valamit, vágyunk valamire, amiben el tudunk tűnni, fel tudunk oldódni, de ehelyett az Agapé sokkal inkább egy kiáradás, egy önzetlen túláradás, ami kizárólag csakis az esszenciánkból ered. Ez sokkal inkább egy túláradás, sokkal több, mint amennyire az emberi természetünknek szüksége lenne. Végtelenszer több. És amikor ebben a szeretetben, ebben az odadásban bármivel is találkozol, akkor ez egy teljesen másfajta szeretet. Ez a szeretet nem ismeri a ragaszkodást, a kapaszkodást, a félelmet, azt, hogy „szükségem van rá”. Valószínűleg mindenki átélte már ezt az érzést – ezt a kiáradást, vagy akár úgy is érzékelhetted, hogy átérezted a saját teljességedet, azt, hogy egész vagy – mindenféle ok nélkül. A legtöbb embert félelemmel töltené el ez a szeretet, mert annak nincs szüksége rád, nincs szüksége arra, hogy birtokolni akarjon téged, ahogy arra sincs szüksége, hogy ragaszkodjon hozzád. Semmi szüksége arra, hogy beléd hatoljon a csápjaival, mintha egy konnektor lennél, hogy megkaphassa azt, amire szüksége van tőled. Ez a szeretet a saját lábán áll, totálisan teljes és egész. Saját természetének közvetlenül megtapasztalt tudásából ered. Nincs annál csodálatosabb, mint amikor valaki felfedezi a saját teljességét. Ettől még a másik fajta szeretet ugyanúgy elérhető marad, ugyanúgy megtörténik, de akkor már sokkal inkább egy ünneplés, mintsem egy csábítás. Az ember akkor már nem azért szeret, hogy bármit is kapjon érte cserébe, hanem mert ez jó. Tehát nem arról van szó, hogy ezt a másik fajta dolgot elveszíti az ember, vagy, hogy ezt el kellene veszítened, hanem mindössze a ragaszkodásodat, kapaszkodásodat veszíted el, az ehhez a hiányos szeretethez való elkötelezettségedet veszíted el, amit eladtak és megtanítottak neked. Mi pedig életünk jelentős részét azzal töltjük, hogy megértsük, hogy ez a fajta szeretet miért nem működik. –Nem tettél boldoggá. Mi bajod van? Nem tettél teljessé! Megyek, és keresek valaki mást! – Nincs is annál szépségesebb dolog, mint amikor valaki végre szabad lesz tőled. Ez a legszebb dolog a világon.



A szellem teljessége ez a kiáradás, ahol többed van, mint amennyire szükséged van. És ez ott van mindannyiunkban. Mindössze fel kell ismernünk saját esszenciális természetünket, a saját isteniségünket. Mert tényleg igaz, hogy mindenki egy halhatatlan isteni szellem, ahogy ezt olyan sokszor mondom.



Hogy abban a testi inkarnációban, és programozottságban és karmában, amit magaddal cipelsz, ott van színültig telve a valódi természeted. Ez a spirituális esszencia mindenütt ott van. De ez is olyan, mint a szeretet, ha rossz helyeken keresgéled, soha nem leled meg. De ha a helyes irányban és a jó helyen nézed, ha önmagadon belülre nézel, ott találod azt, ami már most is egész - az akadályoktól mentes, tiszta szellemet. Vagy nevezd ahogy akarod – tudatnak, szellemnek – ami ott van benned, és ami mentes a programozottságtól, és már eleve tiszta, és csak arra vár, hogy felismerd. Csak az odaadásodra vár. – Tényleg átadom magam ennek a csendes és teljes, ragyogó és sugárzó Semminek? Rápillantok? - Hiszen a legtöbb embernek az a legfontosabb, hogy hova helyezi a figyelmét. Azt értékeled, ahova a figyelmedet helyezed. És ha nem erre helyezed a figyelmedet, ne érezd emiatt rosszul magad, mert ez az önbecsapásnak egy másik arca lenne. Ha a szégyen és a bűntudat működne, akkor már rendben lenne minden, csakhogy nem működik egyik sem. A megelégedettségre helyezed a figyelmedet? Amikor azt látod, hogy ez nem jár elégedettséggel, máris keresel helyette valami mást.

Pedig csak lásd meg, hogy mi az, ami valódi beteljesülést nyújt? És ha együtt tudsz maradni ezzel az akadályoktól mentes, programozottságot nélkülöző tudattal – és ne menj bele az elmédbe, mert az agyon van programozva – és ha tényleg elkezded a figyelmedet a programozástól mentes csendes részedre helyezni – akkor az életre fog kelni. Tényleg. Csak tartsd ezt fenn! És akkor egy ponton majd elkezd kiáradni. És akkor egy ponton mindenhol ezt a spirituális esszenciát kezded majd látni, bárhová is nézel. Nézz a szívedből!

~Adyashanti ~

2015. március 19., csütörtök

A megtestesítésről



Ahogy egyre inkább ráébredsz létezésed igazságára, egyre nagyobb kapacitással tudsz jelenlévő lenni egyre több és több kihívással teli tapasztalás számára, és azok a tapasztalások rajtad keresztül találják meg a beteljesülésüket, ahelyett, hogy megrekednének benned.

A megvilágosodott tapasztalások alkalmával, amikor valami teljeset és mélységeset élsz át, ezek az átélések képesek akadálymentesen és tisztán átáramlani rajtad, így másnap, vagy egy hét múlva már eltűnnek.


Ahogy egyre növekszik a tágabb tapasztalások megtestesítésére való képességed, a sötét árnyékos tapasztalásaid gyakran a tudatod fényébe kerülnek, mert keresik a megtestesülésüket, ezáltal a szabadulásukat. Semmit sem tudsz felszabadítani, amit nem vagy hajlandó megtestesíteni. A megtestesítés azt jelenti, hogy teljesen jelenlévő vagy a számára. 

~ Adyashanti ~

2015. március 5., csütörtök

Tóbiás - Csendes Ima



Fogadjátok szeretettel Tóbiás Csendes Imáját.

Geoffrey Hoppe közreműködésével.

A Csendes ima egy ima a belső Istenségedhez. Ez a bizalom, az elfogadás és a kegyelem imája.

Ahogy csatlakozol ehhez az imádsághoz, legyen ez annak elismerése, hogy a Szellem minden imádat hallotta, ami belőled fakadt, és már megadott neked mindent, amit kértél. Ez annak elismerése, hogy a Lelked teljes Isten szeretetében és kegyelmében, valamint ezzel elismered tökéletességed és Vanságod teljes állapotát. Azt, hogy minden vágyad, minden társteremtésre vonatkozó kívánságod már jelen van a valóságodban.

Azért hívják csendes imának, mert ez annak felismerése, hogy a Lényed már beteljesült, teljes. Semmit sem kell kérned a Szellemtől, mert már minden megadatott a számodra. Ez annak az imája, hogy most már beengeded, a Szellem áldásait az életedbe.

Zene: Yoham (Gerhard Fankhauser, Einat Gilboa, Amir Yakobi)
Hang: Geoffrey Hoppe