2015. augusztus 2., vasárnap

Abraham a válásról


Kérdező: Szeretném, ha elmagyaráznád, hogyan tudom elhagyni úgy a férjemet, hogy ő ezt megértse.

Abraham: Ez lehetetlen! Nem tudod ezt elmagyarázni neki, mert bármit is mondasz neki, ő ezt úgy fogja értelmezni, hogy: - Én jó vagyok, te pedig rossz vagy! – A legjobb, amit mondhatsz neki az, hogy mások vagyunk, különbözünk, de bla-bla-bla….mindenki ezt mondja. Mindenki azt mondja, nem miattad történik ez az egész, hanem miattam. De ez sem kielégítő.
Ehelyett inkább mesélj neki a Vortexről! Mondd neki azt, hogy: - Szárnyalni akarok! Jól akarom érezni magam az élettel kapcsolatosan! - Mesélj neki az Univerzum törvényszerűségeiről! Mondd el neki a dolgokat úgy, ahogy vannak.  És ha tényleg el akarod magyarázni neki, hogy miért hagyod el, akkor szeretnéd, hogy a szádba adjuk a pontos szavakat ezzel kapcsolatosan?

Kérdező: Igen, nagyon!


Abraham: A Vortexben akarok lenni! - És ha úgy érzed, hogy készen áll, akkor meséld el neki részletesen, hogy mit értesz a Vortex alatt! És mondd neki azt, hogy: - Amíg veled éltem, addig nem volt bennem elég szilárdság vagy stabilitás ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni. Mert olyan hatalmas szerepet játszottál az életemben, és olyan nagyon fontos voltál nekem, hogy a figyelmem legnagyobb részét rád fordítottam. És ezzel, akaratlanul is egy olyan rezgésbe vittél bele, ami elválasztott engem saját Magamtól. És olyan nagyon szeretlek, hogy hosszú ideig veled maradtam, mert azt hittem, hogy ezzel együtt is képes leszek megtalálni Önmagam. De kiderült, hogy nem lehetek egyszerre nem Önmagam, és közben Önmagam is. Rájöttem, hogy az a minimum, hogy legyünk külön egymástól, aminek a legnagyobb oka a saját szilárdságom, stabilitásom megélése. Muszáj, hogy külön térben legyünk annak érdekében, hogy visszataláljak a Valódi Énemmel való összhangomhoz, ahhoz, Aki Vagyok. Tudod, én emlékszem arra, Aki Vagyok, és aki lenni akarok. Szeretem az életet. És jól érzem magam saját magammal kapcsolatosan. Minden reggel, amikor felkelek, imádok életben lenni és ébren lenni! És örömteli dolgokról akarok beszélni! És a legjobbat akarom látni másokban, és bármire is figyelek, jól akarom magam érezni. És egy ideig, ha rád néztem, ezt meg is tudtam tenni. Mégis, minél tovább voltunk együtt, annál kevésbé voltam erre képes. És ez az egész egy küzdelemmé vált számomra. És ez a küzdelem kiszívta belőlem az életet. 
És végül erre jutottam, és tudom, hogy ez drámaian fog hangzani számodra, de a végén már arról volt szó, hogy vagy az életet vagy pedig téged választalak. És sajnálom (úgy félig-meddig) (nagy nevetés) – de én élettelinek akarom érezni magam, és mesésen akarom érezni magam, tehát a következő a tervem. – Én így akarom érezni magam, és amikor ez sikerül, akkor újra megnézzük ezt az egészet, és addig is minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy elképzeljem magunkat együtt, itt, ezen az örömteli helyen. Mert olyan sok dolog van – tudod, több oldalt is teleírtam már arról, hogy mennyi mindent szeretek benned, de nem vállalhatok felelősséget a te érzéseidért. És te mégis ezt vártad tőlem közös életünk minden átkozott napján. Engem akartál felelőssé tenni a saját érzéseidért. Pedig a saját érzéseidért neked kell felelősséget vállalnod. Szóval, én a Vortexemben vagyok, ahol boldog vagyok, és bárcsak te is itt lennél velem, de akár itt vagy, akár nem, én akkor is boldog vagyok. És az a bizonyos házassági fogadalom, amiben az áll, hogy együtt leszünk, amíg a halál el nem választ minket egymástól, akármennyire rosszul érezzük magunkat egymással, és akár mennyire rosszul bánunk egymással – hát, én ezt egyáltalán nem gondoltam komolyan. Cseppet sem vettem komolyan. (nagy nevetés) – Azt kellett volna mondanom neked már a legelején, hogy megígérem, hogy bármi is történjék, olyan boldog leszek, amilyen boldog csak lenni tudok, és soha nem foglak felelősnek tartani az érzéseimért, és neked sem fogom megengedni, hogy engem tartsál felelősnek a te érzéseidért.

Abraham-Hicks  

2015. július 31., péntek




Ha valaki veszekszik, vitatkozik veled, vagy hibáztat valamiért, mert nem tetszik neki az, amit benned lát, mondd azt neki szeretettel és kedvesen, de gondold teljesen komolyan, hogy: - Valami olyat látsz bennem, ami benned aktív, és ez az egész sokkal inkább rólad szól, és nem rólam.  - Tehát, ha valakinek rossz napja van, és emiatt haragszik rád, az sokkal inkább az ő rossz napjáról szól, nem pedig rólad. Mindig minden a szemlélőn múlik. Minden a megfigyelőről szól.

Vagyis a te dolgod az, hogy tudatába kerülj annak, hogy te mit látsz másokban. Ennek akarj tudatába kerülni. Ne aggódj amiatt, hogy mások milyennek látnak téged. Ne aggódj a szeretetük miatt, amit megadnak, vagy éppenséggel nem adnak meg neked. Az legyen a tudatodban, hogy te mit sugárzol ki magadból. Azzal törődj, hogy te mennyire tudsz szeretni.

Mi nem futkosnánk körbe-körbe azt kérdezgetve: -   Ki szeret engem? Ki nem szeret engem? Ehelyett azt mondanánk: - Ki az, akit én szeretek; és mi az amit szeretek benned?

Abraham-Hicks

2015. június 10., szerda

Ramtha a szeretet igaz természetéről



"...A szeretettel ránk köszönt a béke, de nem az a fajta béke, ami elzár minket az élettől, hanem az, ami elzár minket a múlttól, mielőtt azt megismertük volna. Elzár minket a múlttól és felszabadít láncaink alól, elhozza nekünk a szabadságot, a szeretetet, ami lehetővé teszi számunkra az igazság becses értékét.
Az igazság a szeretet talaján virágzik ki. Az igazság soha nem az érzelmek, a bűntudat, a szégyen, a figyelmetlenség, a neheztelés, a féltékenység, a vádaskodás, az áldozatiság és a kétség talajában indul növekedésnek. Valójában a szeretet soha nem nő ki a kétség talajából. Mindazon dolgokra, amiket a kétség táplál nincsenek válaszok, mert a kétség semmire sem ad választ. Ahhoz, hogy kételkedő elménk legyen, úgy kell határoznunk, hogy nem kérjük a bölcsességet.
Sőt, tudjuk – én tudom, és ti is tudjátok, és ha esetleg nem tudjátok, hát majd megtudjátok; úgy legyen! – hogy a szeretet nem tűri el a féltékenységet, az irigységet, a gyanút és a bizalmatlanságot. A szeretet soha nem nő ki egy ilyen lélekből, egy ilyen elméből, egy ilyen talajból. A szeretet soha nem terem meg a gyűlölet, a meggyalázás, az önpusztítás talaján. A szeretet nem nő ki ezekről a helyekről. Gondoljatok csak egy olyan virágra, amit a lehető legsavasabb talajba ültettek. A Holt-tenger: a Holt-tengerben a baktériumokon kívül semmi nem él meg. Sem növény, sem orchidea, sem liliom, sem tölgyfa, egyetlen hatalmas fa sem nő ki a Holt-tengerből. Nagyon kemény víz, a Föld legkeményebb vize a Holt-tenger - halott tenger. Az atom-és hidrogénbombák a Holt-tenger kemény vizéből lettek előállítva. A halál és a pusztulás a kemény vízből jön.
A szeretetet persze legendák övezik, és el is kerül benneteket egész életetek során, ha az elmétek folyton neheztel, folyton a múlton rágódik, a féltékenységen, a bizalmatlanságon. Ti meg mást sem tesztek, mint egyfolytában ezekkel a terhekkel tápláljátok elméteket, és akkor bizony a szeretet – ami olyan, akár egy rózsa, akár egy liliom- soha nem fog kivirágozni nálatok." ~ Részlet Ramtha - "Az elixír, amit szeretetnek hívnak" c. könyvéből ~ fordítás: ~ Telegdi Ildikó~